Az első tisztességes bejegyzésem kerekítem ide jelen pillanatban, felbuzdulván a könyvmolyos blogon hirdetett felhívásokra. Az első választott könyvem, amit elolvasok a listáról Vavyan Fable-től a Varázscsók. Egyik barátnőm, a csapattársam, Eszti nagy rajongója és könyvgyűjtője az írónőnek. Ezért elolvastam tőle a Mennyből a csontváz című történetet, de az írói stílusán kívül nem ragadott el a Fable láz. Aztán vizsgaidőszak után eddig még nem olvasott könyvek után kutatott testvérem a könyvtárban és megtalálta a Varázscsókot. Mivel a tesóm is nagy Fable rajongó lett hála az előbb említett barátnőmnek, úgy gondoltam adok még egy esélyt az írónőnek ezzel a könyvvel.
Amikor a listára az előbb leírt indok és a 2 hónapos kölcsönzési időnek köszönhetően került fel. Vicces, de a tartalmáról semmit se tudtam addig, míg nem jelentkeztem a versenyre és fel nem olvasta egyik nap a tesóm a hátulját. Ezután elkezdett érdekelni a történet. Mindig is egy halhatatlanokról szóló történeten merengett az agyam. Nem vámpírokról, hanem olyan emberekről, akiket nem lehet megölni, és csak élik és élik végeérhetetlen életüket, a halált keresve, miközben azok, akik egy kicsit is fontosak voltak számukra eltűnnek az életükből. Dióhéjban a Varázscsók is erről szól valószínűleg fantasy elemekkel megtűzdelve, mivel a könyv műfaja fantasy.
Vegyes érzéseim vannak tehát a könyvvel kapcsolatba. Tartok egy kicsit a fantasytól, mert eddig könyv formájában csak pár nagyon híres darab nyerte el a tetszésem, de ki tudja, lehet ez a könyv lesz a választóvonal köztem és a Fable rajongás között. :)
A másik téma, pedig a könyvespolcaink. A szobánkban összesen 4 helyen vannak könyvek. Összesen 9 sor könyvespolc van és valamelyik polcon egy két sor könyv helyezkedik el. Tesómmal közösen egy diákmelós pénzünkből vettünk egy könyvespolcot a szobába úgy másfél éve. 6 szintes és elég széles. Azóta 3 szintet töltöttünk meg könyvekkel. Tökre örültünk neki, mert valami csoda folytán elég olcsón hozzájutottunk az Ikeában. Pár hónappal később a triplájáért árulták, szóval nagyon megérte akkor vásárolni.
Több "szabály" is van a könyvekkel kapcsolatba. Én soha nem rendezem őket. Mindig Barbi szokta. Valamikor kapja magát és átrendezi az egészet akkor, amikor már épp tudtam, hogy mi hol van. Ennek következtében sokszor nem tudom, melyik könyv hol van a szobába, sőt volt hogy azt se tudtam az a könyv megvan nekünk. De nincs okom panaszra. Rendszerben tartja őket (még ha az a sajátja szerint is van, amit nem ismerek) és porolja őket. :)
A másik "szabály", ami a könyvekkel kapcsolatos: a kölcsönadás. Egész kis monológot kell levágjak az embereknek, hogy mennyire vigyázzanak az adott könyvre, mert ha valami baja esik valószínűleg én is úgy járok, mint a könyv vagy rosszabbul. Igazából én is féltem őket, mert nem egyszer kerültek vissza olyan tűrhetetlen állapotban, hogy szörnyű volt rájuk nézni, de nem akarom megfélemlíteni az embereket. :D A polcainkról készült képek hamarosan láthatóak Amy/Barbi blogján.
Ennyi is volt ez a kis kurta bejegyzés. Remélem, kedvet csináltam a Varázscsókhoz és a könyvek eredeti állapotának megőrzéséhez. :D
