2012. június 24., vasárnap

Dan Brown - Angyalkák és démonkák


Egyre csak halogattam a könyv olvasását, de végül elért a végzet(?), bevittem a munkahelyemre és ott sikerült magamévá tenni. Pontosan egy olyan borítójú példányt, mint a mellékelt képen, mely kép funkcióját tekintve a könyv vizuális elképzelésére szolgál, semmi többre. 

Kezdjük ott, hogy Dan Brown neve valahogy engem arra dologra emlékeztet, amivel 10 perc wc-n ülés után találkozunk (a 10 perc egy hozzávetőleges átlagot képviselő statisztikai szám, a valóságnak nem felel meg), így nehéz volt röhögőgörcs nélkül kinyitnom a könyvet. A tartalma már nem volt ennyire mosolyogni való, az enyhe vicceken kívül, amit lehet élőszóban nem is vicceknek neveznék, hanem lanyha próbálkozásnak arra, hogy egy kicsit feldobja az akció dús történéseket. 
Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, hogy egy film forgatókönyvét olvasom irodalmi formában, ahol a fejezetek az egymást követő jeleneteket írják le. Egyes fejezetek hosszúságát és titkokat sejtető végét tekintve talán nem is tévedek akkorkát.
A történet maga egy harvardi professzorral indul, aki éli az átlagos szimbólumkutatók életét, amikor egyik reggel kap egy pornóképet, amin a szereplő mellkasára az Illuminátusok elveszett, sosem látott bélyegét égették. Sity suty Európában terem, ahol egy szuper okos kutatókat alkalmazó cég felkéri segítsen a halott csóka meggyilkolásának ügyében, és társnak megkapja a hulla lányát, aki nem mellesleg okos, (megdöntötte Einstein egyik elméletét), szép és 40 méterről meg tud jelölni imbolygó hajóról egy tengerből kiugró delfint. Sity suty a Vatikánban teremnek (a nő rövidnadrágban), ahol javában folyik a konklávé és az Illuminátusok által kever fent említett budis dolog. A többit már nektek kell kitalálni vagy elolvasni.

Maga a könyv úgy egészében nem tetszett. Vagy a fordítás volt rossz vagy maga az író stílusa. Nekem nem jött be a fejezetek végén az izgalomfokozó lezárás. Nem jött be, hogy olyan ügyetlenül vezette a történetet. Viszont, azért kapott 5-ből 4 csillagot, mert marha jó az alaptörténet. Ez a történelmi és művészeti alapokra helyezett cselekmény nagyon elgondolkodtató és elsodró. Utána akarsz nézni a szobroknak, a helyszíneknek és kutatod az általános iskolában művészettörténet órán (polgári nevén rajz óra) felszedett morzsákat az agyadban.
Ha nem teszed le az első 30 oldal után, akkor nyert helyzetben vagy. Viszont, ha gondolkozol a félrerakásán, akkor adj neki egy esélyt.

Még két könyvünk van Dan Browntól (:D), szóval majd nekiállok a sokak kedvenc Da Vinci-Kódjának is, hátha az több csillagot kap.

2012. június 17., vasárnap

Listaátalakítás avagy megpróbálom felvenni olvasmányaim listájának fonalát

Ideje most már rendeznem soraimat a könyvmolypárbajos könyveimmel, mert káosz van, hogy melyik könyv van meg itthon, melyiket olvastam... Ráadásul a Szabó Ervin nyári vakációra megy, úgyhogy elég sürgetővé vált ez a "pakolás".
Ez volt a két kiindulási listám, amin most variálni fogok.


A lista
Agatha Christie - Tragédia három felvonásban
Paulo Coelho - Veronika meg akar halni
Lewis Caroll - Alice csodaországban
A. A. Milne - Micimackó
Dan Brown - Angyalok és démonok
Mihail Afanaszjevics Bulgakov - A Mester és Margarita
Jean Pierre Montcassen - Az egyiptomi kéjnő

B lista
Darren Shan - A pokol pereme
Agatha Christie - Halloween és halál
Claudia Frenzel - Na ne!
Laura Joh Rowland - A sógun ágyasa
Charlotte Bronte - Jane Eyre
Amy Tan - Tűzisten asszonya
J. D. Salinger - Zabhegyező


Szóval most, így fog kinézni a két lista, amit átvezetek majd a közös táblázatban is. (pirossal szedtem azokat, amik a B listáról az A-ra kerültek)


A lista
Agatha Christie - Halloween és halál
Darren Shan - A pokol pereme
Claudia Frenzel - Na ne!
Lewis Caroll - Alice csodaországban
A. A. Milne - Micimackó
Dan Brown - Angyalok és démonok
Jean Pierre Montcassen - Az egyiptomi kéjnő

B lista
Paulo Coelho - Veronika meg akar halni
Agatha Christie - Tragédia három felvonásban
Mihail Afanaszjevics Bulgakov - A Mester és Margarita
Laura Joh Rowland - A sógun ágyasa
Charlotte Bronte - Jane Eyre
Amy Tan - Tűzisten asszonya
J. D. Salinger - Zabhegyező


Erre a változtatásra több okból került sor. A B listás könyvekből 3 alapból kiesett, mert jelenleg nincs egy példányom se belőle. Az Agatha Christie féle Tragédia három felvonásban, meg olyan szinten unalmas volt, hogy 20 oldal elég volt belőle. Lehet a mostani hangulatomhoz nem passzolt, vagy nem tudom. Még nem tettem félre Agatha-t, de egyszer ennek is el kellett jönnie.

Majd jövök az ismertetőkkel :)










2011. december 5., hétfő

Micimaci

Végre sikeresen kivégeztem Micimackót és társait könyvön is. Miközben olvastam visszajöttek a filmmel kapcsolatos gyerekkori emlékeim és élményeim, így nagyon kíváncsi vagyok az új filmre, hogy miben tér el az előző filmtől és magától a történettől.

Azt hiszem, az alaptörténettel senkit se kell untassak. Aki esetleg nem ismeri az nem innen fogja :D Mindenki ismeri a csökött értelmű medvebocs karakterét, akár a játékboltok kirakataiból, akár a tv-ben futó rajzfilmsorozatból, aminek a szereplőkön kívül semmi köze a könyvhöz.

Elég furcsa volt számomra a könyv. Nem tudok jobb szót találni rá. Ahogy olvastam mindig a film jutott eszembe, hogy ott hogy nézett ki ez a jelenet, mit csináltak a karakterek. Lehet most kicsit lehangoló leszek, de nekem a film jobban tetszett régen, mint most a könyv. Nagyon cuki volt az egész, de ennél nem több. De azért elfogom olvasni a második részt is, mert Tigrist kicsit hiányoltam :)

2011. november 27., vasárnap

A pokol pereme

Darren Shan legújabb könyvsorozatában egy felnőtteknek szóló darabot alkotott. A pokol pereme ennek a trilógiának a második része. Amikor először hallottam, hogy ezt felnőtteknek szánta, akkor megfogalmazódott bennem, - és gondolom, nem csak bennem- , hogy akkor a Démonvilág sorozatot kinek is szánta? Gyerekeknek? Mert az elég durva lenne...
Szeretem Darren Shan könyveit, mert mindig valamilyen érdekes világba visz minket, ahol a szereplőknek meg kell vívniuk a maguk kis csatáit, amik sokszor nem úgy végződnek, mint várjuk. Sőt sokszor akkorát csavar a dolgokon, hogy az állunk nehezen tehető vissza 8 napon belül.
Az első Város trilógia könyv vége nekem úgy volt jó, ahogy volt. Igazából, ha nem tudom, hogy van folytatás, akkor nekem az első könyv is elég lett volna. De mivel tudtam, hogy van második és harmadik rész is éheztem a folytatást. A második rész első oldala után egy kisebb sokk ért, mert nem Capac volt a mesélő, hanem valaki más. Gyorsan becsuktam és elolvastam a könyv hátulját. Mint kiderül eme kötet főszereplője Al Jeery a "ma" már alkoholmentes életet élő katona, akinek a története Capac tanuló idejében játszódik.
Al a Kardinálist védő Osztagban szolgál. Szereti az állandóságot, nem akar magasra törni. Neki ott jó, ahol van, nem kíván többet a megszokott mindennapjain kívül. Ezt a monotonitást töri meg a Skylightban történő különös és rejtélyes gyilkosság, amiben aktuális barátnőjét küldik ibolyát szagolgatni. A Kardinális kiemeli az Osztagból és ráirányítja az ügyre, de nyomozás közben több dolgot tud meg, mint amit szeretett volna, de már nem tud a változás útjába állni. Al legjobb barátja Bill, a bibliofil rendőr, Ellen, Al ex felesége, Paucar Wami a hírhedt gyilkos és Psichilla Perdue lesz Al szereplő társa a regényben, akik igen érdekes figuráknak bizonyulnak az utolsó percekig is.

Valahol azt írtam, hogy az első könyv nem is volt horroros. Ne ezt a kijelentésemet ez a kötet rendesen megcáfolta. Én már sokat megéltem Darren Shanból, de ebben is voltak olyan részeket, amiket nem szívesen olvasnék újra. Emellett érdekes volt a két karaktert - Al és Capac- összehasonlítani. Mondhatjuk teljesen egymás ellentétei, mind külsőre, mind belsőre. Kíváncsi vagyok a harmadik könyvben megjelenik-e ez az ellentét.
Az előző könyvből megmaradt apró kérdések itt nem találtak válaszra, sőt újabbak keletkeztek, de ennek így kellett lennie, hisz nem lenne akkor harmadik rész :D

Viszont az első rész százszor jobb volt, mint a második. Itt valahogy nem találtam a varázst, sőt nem volt csavar a végén, mert annyira kiszámítható volt számomra, hogy kik/ki követte el a gyilkosságot/gyilkosságokat, hogy unottan olvastam el az erre vonatkozó befejezést. Aztán a prológusban kicsit mégis felkaptam a fejem, hogy na, most lesz valami, de végül azt is kitaláltam, így a záró sorok se lettek túl ütősek.

A harmadik rész már Capac szemszögéből olvashatjuk, szóval ha valakinek megvan a 3. kötet az dobjon már meg vele :D


2011. november 19., szombat

Kéjnőci


Második párbajkönyvem végére értem, ami Az egyiptomi kéjnő címet viseli.
Korábban olvastam az írótól, szintén egy egyiptomi könyvet, de ha most vissza kéne idézni belőle nem sokra emlékeznék, mert olyan átlagos történet volt. Ennek a könyvnek már a címe és a borítója is felnőtteknek szóló tartalomra utal (lásd. a lengén öltözött egyiptomi nőt, aki hídban leledzik a képen), így bátorkodtam a két mesekönyv mellé beválasztani ezt.

A könyv alaptörténete igen egyszerű. Idézet a könyv hátuljából:

Nedzsita Kr. e. 350-300 között élt Egyiptomban, éppen a Macedón Alexandros (Nagy Sándor) hódításainak korában, de akár ma is élhetne, annyira örök, emberi és Nő. Ahogyan a regény címéből is kiderül Nedzsitta kéjnő volt, méghozzá a legkülönb, amit ez a hivatás megkövetelhet. Bármilyen is manapság a prostituáltak megítélése, mindig voltak és lesznek a hivatásos kurtizánok között kivételes személyek, különleges egyéniségek, akiket érdemes megismerni, hiszen életük számos érdekességet és titkot rejt. Izgalmas kérdésekre kap az olvasó választ ebből az őszinte vallomásból. Hogyan emelkedik egy papiruszkészítő lánya olyan magasságokba, hogy még az uralkodó is kegyeibe fogadja? Hogyan zajlik le Nedzsita páratlan szerelme Ankaf herceggel? Milyen sors vár a gyönyörű kéjnő különleges kisfiára? Mi a titka annak, hogy a férfiak minden elsöprő rajongó imádattal veszik körül Nedzitát? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre a ma lányai és asszonyai is kíváncsiak. Ezért annyira lebilincselő és torokszorító ez az eredeti emlékirat.

Mindezek után apró félelemmel kezdtem olvasni a könyvet, hogy túlságosan is részletekbe menő lesz egy-egy aktus, amiket folytatott Nedzsita, de őszinte megdöbbenésemre mindent kellő mennyiségben tárt elénk az író. Szóval tudom ajánlani a konzervatívabb olvasóknak, akiknek elég, ha annyi szerepel a könyveben, hogy megvolt az este stb.

Sok pluszt adott a könyvnek, hogy Nedzsita szemszögéből volt ábrázolva, mintha épp akkor írta volna a papiruszt, amiből később a könyv készült. Kicsit illúzió romboló számomra, hogy a könyv nem tesz említést arról, hogy Nedzsita írni tanult volna, hisz a gyerekkorától kísérhetjük figyelemmel az életét. Ráadásul Egyiptomban, abban az időben csak az írnokok tudtak írni. De ha ezen a két apróságon átlendül az ember egész élvezhető lesz a könyv bizonyos ideig. Érdekes volt látni Nedzsita életét, de ha jobban belegondolok az ajánló utolsó kérdésére nem is kaptam választ, azon kívül, hogy minden férfi kéjes arckifejezéssel bámult a főhősnőre vagy, hogy minden férfi, akivel szóba állt, nem győzte dicsérni szépségét. Sőt Nedzsita se röstellte leírni külső tulajdonságait legalább 20x a könyvben, ami 19x ugyanaz volt, mert a gyermekkorát is láthatjuk az elején és ugyebár senki sem születik C-s kosárral. Konkrétan az jött le az utolsó kérdéssel kapcsolatban az egészből, hogy ha kerek, meredő a melled, farod épp megfelelő és a bőröd sima és rugalmas még 40 évesen is, akkor bárkit megkapsz. Szóval lányok lehet gyúrni.

A könyv háromnegyedénél, már azon gondolkoztam, hogy ennek mi is lesz a vége? Először arra számítottam, valami boldog happy end. Aztán arra, hogy szépen megöregszik és halálos ágyán írja ezt a szöveget, végül kihull kezéből a véső/penna és vége a történetnek. Ehelyett mit kaptam? Egy olyan tág és idegesítő véget, amire nem számítottam.

Összességében jó volt visszarepülni Egyiptomban. Láthatjuk a mély tisztelet, amit egymás iránt mutatnak az emberek pusztán más megnevezésével (pl. tündöklő, híresség), de valahogy ez is olyan átlagos lett, nem egy olyan könyv, amit elolvasnék újra.


Ezt már csak az olvass el, aki olvasta a könyvet, vagy nem akarja elolvasni:

Külön idegesítő volt rájönni arra, hogy annyi szerencse érte ezt a nőt, nem elég, hogy Egyiptom legszebb nője, kap hitelre egy menő házat és mellé egy olyan rabszolgát, aki semmi pénzből olyan kaját rittyent elé, amit még a fáraó is megirigyelne, ráadásul imád szolgálni, konkrétan nélküle sehol nem lenne Nedzsita...

2011. november 13., vasárnap

Szandi csodaországban?

Az Alice csodaországban könyv kapott hideget és meleget is azoktól, akik már olvasták. Valaki nagyon elfogult tud lenni a művel kapcsolatban (lásd. Sakura Kinoshita esetét, aki annyira belezuhant abba a bizonyos üregbe, hogy mangává adaptálta a könyvet). Valaki pedig egyáltalán nem tudja felfogni ép értelemmel, mi az a saláta, amit kaptunk olvasási élménynek. Általában ebédre eszünk salátát, akkor ez most miért a kezemben van könyv formájában?

A történet maga igen egyszerű és valószínűleg elég kevés ember van a világon, aki ne hallott már róla valamilyen formában. Például a Mátrix filmbe is átültetett "Ne/Kövesd a fehér nyulat" mondat átcsavarására. Neo és Alice követte azt a bizonyos fehér nyulat, de míg Neo a kőkemény valóságba pottyant a csoda világból, addig Alice-t körbeölelte csodaország furcsa teremtményeinek világa.

A könyvre én is a saláta szót tudnám használni, ugyan valamilyen szinten tetszett ez a saláta, mert valahogy Alice gyermeki gondolkodását tükrözte. Tehát nem csak Alice karakterében jelent meg, hanem a könyv szerkezetén is ez az összevisszaság. Az egyik pillanatról a másikra történő események, amik nem kapcsolódnak össze ok okozati összefüggésbe nagyon jellemző Alice gondolkozására is. Vagyis jobban fogalmazva, az ő gyermeki gondolkozásában van oka, de én felnőtt fejjel nem sok értelmet látok egyes dolgok között.

Elég bizonytalan vagyok abban, hogy gyerekeknek jó könyv-e ez a mű, de mivel világsikerű klasszikusról beszélünk, talán nem is kéne olyan sokat gondolkoznom ezen. Egy biztos most, hogy már az számít menőnek, melyik színésztől melyik filmet láttuk és milyen hamar néztük meg a premier után, érdemes elolvasni ezt az egy délutános művet, már csak azért is, hogy tudjuk Johnny Deep kit is alakít abban a fura kalapban. Vagy Gwen Stephanie miért vonaglik egy szökőkút és egy bokorsor előtt menő ruhákban, miközben folyton az időt bámulja a zsebóráján.

2011. október 3., hétfő

Á és B listááá

És eljött a pillanat, amire mindenki várt. :D Felfedem kiválasztott könyveim:

A lista
Agatha Christie - Tragédia három felvonásban
Paulo Coelho - Veronika meg akar halni
Lewis Caroll - Alice csodaországban
A. A. Milne - Micimackó
Dan Brown - Angyalok és démonok
Mihail Afanaszjevics Bulgakov - A Mester és Margarita
Jean Pierre Montcassen - Az egyiptomi kéjnő

B lista
Darren Shan - A pokol pereme
Agatha Christie - Halloween és halál
Claudia Frenzel - Na ne!
Laura Joh Rowland - A sógun ágyasa
Charlotte Bronte - Jane Eyre
Amy Tan - Tűzisten asszonya
J. D. Salinger - Zabhegyező